IN MEMORIAM

"Azon a napon, ha meghaltam
Senki ne hozzon virágot
Szíveskedjenek aggófüvet hozni
Azt a jó illatút."

Ez az írás nem jószántamból született, de szívem minden szeretete benne van.

Kedves Rózsa-Flores Eduardo, Edu, Isa Omar, avagy nemes egyszerűséggel, drága Áduka, ahogyan legkisebb "húgod" nevezett.

Csak ülök a képernyő előtt, bambulok, és nem tudom, hogy mit írjak. Nem, mert annyi minden lenne. És minden fontos. És érdekes. De mindet nem lehet elmondani pár mondatban. Hisz Te annyit éltél rövid, 49 éved alatt, ami három embernek is elég lenne. Kegyes volt Hozzád a Fennvaló.
Pedig minden egyszerű. 1960-ban születtél "a Bolíviai Santa Cruz-ban, pálmafák, lajhárok és indiánok között". És ott is haltál meg 2009-ben. De a közte levő évek!
Robi barátunk szerint: "El fogsz képedni a sok írás láttán. Tíz életre elegendő munkát végzett. Közben ezer más dolgokat csinált.
Segélyeket gyűjtött és szállított Erdélybe, Bánságba, Bánátba, a Felvídékre, Kárpátaljára, Irakba, Szudánba, Csecsenföldre, Indonéziába, mindenhová ahol szükség volt. De közben táboroztatott palesztin gyerekeket, vagy neves nyugat-európai egyetemek meghívására előadást tartott. Több filmben szerepelt, nyolc könyve jelent meg, s talán nem is tudok sok mindenről. Mindezek közben ápolgatta szeretett kertjét és csinosítgatta házát, úgy szinte mindig volt nála egy-két vendég.
És mint most is, egész életében küzdött a mocskolódás és a rágalmazása ellen. Néha elszakadt
nála is a cérna és egy újságírót ökölpárbajra hívott a Hunyadi térre, persze, az nem mert kiállni. Eduárdo választhatott volna másik hazát is, ahol szeretettel és hálával gondolnak rá, de Ő egyszer kimondta, hogy magyar akar lenni, és az is lett.
Különb is, mint bármelyikünk. Mi, akik személyesen ismertük, csak tanulhattunk tőle."
És ismertünk nagyon sokan! Megtiszteltetés volt a barátodnak lenni.
És mi, tudjuk, hogy Ki voltál valójában. Nem voltál terrorista, nem voltál zsoldos, nem voltál merénylő. Csak forradalmár! Te mindig az igazság oldalán álltál. És én igérem, minden igaz barátod nevében, hogy nem hagyjuk a Nevedet rágalmazni, bemocskolni. Sem egyének, sem hírportálok, sem a médiák által. Mi tudjuk, hogy miért mentél Szülőhazádba, és reméljük, hogy rövidesen a nagy nyilvánosság elé kerül a bizonyíték.
Egy ilyen EMBER, mint Te, aki ennyit tett az emberekért, a közösségért, csak megbecsülést érdemel. Nézzük csak a községünket: Kereszt út megszervezése, Betlehemes játékok, Húsvéti misztérium játék, Passióéneklés, közmunkákban való részvétel, szervezés, nyüsgés minden téren (Baranta bemutató, emlékművek felújításában való részvétel, közösségi élet az Öregek csapatával, közterület szépítés, a falu életének fellendítésére tett kisérletek). Mindenkihez volt egy jó szavad, ha valaki segítségre szorult, rögtön mentél.
"Húr-vér ember volt, teli érzéssel, indulattal, nem titkolta múltját, fejlődésének útját. Saját megfogalmazása szerint az ember mindig úton van egy kitűzött cél felé. Neki ez a cél az igazságos béke volt. Ha kellett fegyvert ragadt, de jobb szerette a számítógépe billentyűjét koptatni."
Ízig-vérig író, publicista voltál. Írásaid jellemeznek Téged. A Kossuth-tértől a legkisebb falucskába is meghívtak rendezvényekre, ünnepekre beszédeket tartani. És Te, mentél is.
A világ különböző forró pontjaira is elmentél tudósítani, feltárni az igazságot. Ha meg úgy hozta a sors, a tollat gépkarabélyra cserélve, az igazság oldalára álltál. Mély igazságéezeted vezérelt a horvátok oldalára is. És tetted a dolgodat. Egy idegen ország népének segítettél az elnyomók, a leigázók elleni harcban. És miért ne tetted volna, amikor Szülőfölded hívott?
Oda is az igazság és szabadság szereteted vitt.
Rövid, esménydús életed sajnos méltatlan véget ért. Egy diktátor, egy önkényúr parancsára lemészároltak Titeket. Nem volt harc, nem volt tűzpárbaj. Mindez csak egy kommunista rezsim hazugsága. Álmotokban végeztek Veletek, még a védekezésre sem volt esélyetek.
Drága Barátom, "Testvérem"! Tudom, hogy tisztán állsz az Úr színe előtt. Mutass rá sebeidre, mutass le Szülőföldedre és fogadott Hazádra, Magyarországra. Kérj igazságos elbírálást Magadnak, és nekünk is.
A te földi utad véget ért. De, mint Palotai Szilárd írta nekem: "Csak egy dolog izgat, vajon ő elégedett e a bejárt keresztúttal, ami bánt, hogy tudom, hogy járta az utat, de nem tudta befejezni a küldetését teljesen az életben, sajnos, több járt volna neki a kiteljesedésig, még várhatott volna vele az Úr! Annyi mindent tehetett volna még, és akart is volna tenni, úgy érzem, hiszen oly nyughatatlan volt, mintha ezt ő sem tudná így elfogadni, már odaát, ez bánt, nem tudta befejezni, amikor ő mondhatta volna ki, hogy elég!"

A végére is egy idézet Tőled:
"Jobb elveszíteni egy csatát ma, mint örökkön-örökké az el sem kezdett miatt siránkozni."

Nyugodj békében...


Barátod: Rózsa Zoltán-Márton
2009.04.18. Szurdokpüspöki